A dokumentált digitalizálók áttekintése
18. augusztus, 2020
A berkovci Časar-vízimalom 1968-ig működött, 2000 óta átalakított múzeumként működik. Az Ingatlan kult. örökség jegyzékében az EŠD 9272-es sz. alatt van bejegyezve. Az emeletes fa szerkezetű malomépület 1930-ban épült. A vízikerék helyére 1946-ban egy Francis-turbina került, amelynek működését egy fagázzal működtetett dugattyús hajtómű is támogatott. A malom belsőjében a dugattyús hajtómű és a turbinát tartalmazó…
20. február, 2020
A Fekete-tó Orfalu, Farkasfa és Szalafő települések találkozásánál fekszik. Nem vízzel telt tó, hanem tőzegmohaláp, mocsár. Eredetét több szövegváltozatban is feljegyezték. Farkasfán úgy tudják, hogy a helyén egy templom állt. Egyszer a karácsonyi éjféli miséről elkésett egy asszony. A templom küszöbére érve azt mondta magában, hogy el kellene süllyednie szégyenében templomostul együtt. Kívánsága be is…
20. február, 2020
A rönkhúzás a farsang végén egy fenyőrönkkel kötött mókaházasság, melynek során a rönköt „menyasszonnyal” és „vőlegénnyel” vőfélyeknek és koszorúslánynak öltözött legények és leányok – jelmezesek mókázása kíséretében – a falu központjába húzzák. A Rába-vidéki szlovének szokása a magyar és az osztrák szokástól abban tér el, hogy szlovén és magyar nyelven beszélnek a főbb szereplők. Ma…
20. február, 2020
A rátóti csősz a falu határában egy úritököt talál. Nem tudja mi az. A falu bölcs elöljárói sárkánytojásnak, majd csikótojásnak gondolják. Ez egy falucsúfoló, népi irodalmi műfaj. Humoros történet a falubeliek tudatlanságáról.
20. február, 2020
A magyarországi szlovének első hivatásos tudósa magyarul és apátistvánfalvi szlovén nyelvjárásban – fonetikusan – jegyezte le a rigófogás menetét. Dokumentálva ezzel a helyi nyelvjárás jellegzetes hangtanát, mondatszerkesztését és szavait az 1940-es években.
20. február, 2020
A Muszla- forrásnál a néphagyomány szerint rablók vára volt. Szabályos dombot folyt körül a víz. Azt beszélik, hogy aranykincset találtak, hétágú gyertyatartót.
20. február, 2020
Az Eőrséghnek Leirása ugymint: Annak Természete, Története, Lakosai ezeknek szokásai, nyelvszokása a' mellyeket öszve szedegett Nemes-Népi Zakál György: 1818-dik Esztendőben Senyeházán. A kézirat kiadására csak 1985-ben került sor először, majd 2002-ben másodszor. Földrajzi, történeti és néprajzi adatokat tartalmaz az Őrségi falvakról.
20. február, 2020
Merics Lajosné közel 40 éve foglalkozik hímes tojások készítésével. Lánya és veje is megtanulták a mesterséget. 1995 óta zsűríztetik a tojásokat. Horváthné Merics Katalin megkapta a tojásfestő népi iparművész címet. Kifújt tojásokat díszítenek karcolt , gravírozott technikával. Áttört tojásokat is készítenek. Mersics Lajosné mézeskalács díszeket, lánya és veje csuhéból különböző száraz termésekkel kombinálva készít még…
10. február, 2020
Amikor a Mura elárasztotta a partokat, vitte magával a malmot és a csónakot, a megduzzadt folyó új utakat keresve elárasztotta a szántóföldeket és a házakat. Ilyenkor volt szükség a büjranje (gátjavító, gátépítő) tevékenységre a folyó mentén – a folyómeder megerősítésével, a gátakkal próbálták feltartóztatni a vizet. A büjrások a folyón šejfikben (13 m hosszú szállítóhajókban)…
10. február, 2020
A fazekasmesterség volt a leggyakoribb kézműves tevékenység, szinte minden faluban élt legalább egy fazekas. Muravidéken a díszítés és az égetés módja alapján, a fazekasok két csoportját különböztetjük meg: a filovci és goričkoi fazekasokat. A filovciakat a "fekete égett" edényekről ismerték. A Pütra, a muravidéki fazekasok legismertebb terméke volt, vízszállításra és tökmagolaj tárolására szolgált. A keskeny…
10. február, 2020
Újévkor a kutakra színes szalagokkal díszített fenyőfácskát (krispan) tűztek, hogy egész évben jó és friss vizet adjon. Ez volt a szokás a goričkoi falvakban is. Miközben a felsőszölnöki háziasszony a feldíszített fenyőcskét a ház kútjára tűzte, ezt mondta: »Če si remen, te te zemen, če si brdan, te te njan.«
10. február, 2020
Gančaniban a májusfa állítás a vidéki örökség része. Alapvetően népi egyházi ünnep. Gančaniban a májusfák állítása 1919-re nyúlik vissza, amikor a fiatalok az első világháborúból való szerencsés visszatérésért Mária üdvözletére állították. A 18 éves fiúk az új évet követő első pénteken, majd minden pénteken összegyűltek, a májusfa felállításáig. A májusfát papírvirágokkal és szalagokkal díszítik. A…
21. február, 2020
Koltay Sándor tanító a 20. század elején szorgalmazta a faluban a Gergely-járás szokásának a gyakorlását március 12-én. 1935-ben ezért elismerő oklevelet is kapott. A szokás eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor a szegény tanulók a faluban házról-házra járva kéregettek. A 17. század közepétől a szokás az új tanulók iskolába hívogatásával bővült. Az 1860-as évektől általánossá…
20. február, 2020
Kuntár Lajos szülőfalujáról írt monográfiája hármas tagolású. Az “első könyv” a szerző publicisztikai írásait tartalmazza, életrajzi vonatkozásokkal. A “második könyv” közel 150 oldalas. Levéltári forrásokra hivatkozva ismerteti a település történetét a középkortól a 20. sz. végéig. Ír a társadalmi és gazdasági viszonyokról, oktatásról, legtöbbet a lakosok életmódjáról. Kuntár lejegyezte a helyi mondákat, hiedelmeket, ünnepekhez kötődő…
21. február, 2020
A húsvéti tojások festésének legelterjedtebb technikája a nyers tojásnak visszal „megírása” volt. A tojás felületét vonalakkal felezték vagy negyedelték. Bucsuban a „megírt", viaszolt tojások egyes motívumainak nevei: „8 vagy 24 szíves", „dobköteles", „leveles" és „gráblás" (gereblyés). A „dobköteles” minta a Dunántúlon ismert. Egyesek szerint Krisztus kötelékét jelképezi. Gyakori motívum a gereblyefejhez hasonló ábra. A díszítmény…
18. augusztus, 2020
A hímes tojások díszítésének hagyományos technikája a batikolás (a tojás viasszal és festékkel történő díszítésé), amely leginkább a Ravensko és a Dólinsko térségekre jellemző. A díszítés tojásfújással kezdődik. A húsvéti hímes tojásokat a húsvéti időszakban készítik és állítják ki, idegenforgalmi emléktárgyként pedig egész évben készítik őket. A batikolás a 20. század hatvanas éveiben már kihalófélben…