A középkori földművelés rendszerében a falu határát több részre osztották, egy-egy paraszti gazdaság szántóterülete több - a vetésforgó szerint legalább három - részből, azaz nyomásból állt. A jobbágytelkek tehát sok parcellában helyezkedtek el, szétszórtan a település környékén. A tagosítás az a földbirtok-rendezési művelet, amelynek során a gazdák szétszórt, sok apró darabból álló birtokait összevonják, és ki-ki egy tagban kapja meg földjét. A tagosítások az 1836. évi törvények után indultak meg, az úrbéres viszonyok felszámolásával párhuzamosan. A legtöbb helységben azonban a 19. sz. második felében és a századforduló táján tagosítottak.