Rigászó kalitka és enyvesvesszők tokban Farkasfáról

Rigászó kalitka és enyvesvesszők tokban

Gyula Tóka

1932

A rigászó vagy hívókalitka (“hiukalicka” ) téglalap alakú, minden oldalán vesszőrácsozatú, bordázott falú fakalitka. Ebben tartották az élő fenyőrigót, amely énekével odacsalogatta az erdő többi fenyőrigóját. Azok a bokorra tűzött enyvesvesszőkre ragadtak. A vesszők vastag bőrből, hüvelyszerűen összeragasztott, kátránnyal vastagon bekent, alul csizmaszár kiegészítéssel készűlt tokban, és enyvestarisznyában (“enyüstarisznya”) vannak.
A rigászás jövedelem kiegészítő tevékenység volt. A rigókat Budapesten, Grazban, Bécsben értékesítették. Az uraság csemegéje volt a madár, mivel beleiben borókabogyók voltak. Miután védett madár lett a fenyőrigó, felhagytak a rigászással.

Információ a digitalizálás tárgyáról

Anyagok és technikák: fa, bőr
Település szócikk: Farkasfa
A település más megnevezése: Farkischdorff, Farkasovczy, Farkaschfa, Farkischdorf, Farkisdorf, Farkasovczi, Farkasovczy, Farkissovczi
A tárgy méretei (H/SZ/M): 47 cm / 33 cm / 20,5 cm
Méretek – leírás: Enyvesvesszők tokban. Tok: D/H: 26 cm Š/SZ: 18 cm Lépesvesszők: 25-28 cm (110 db)
Származási/ keletkezési hely: Farkasfa
Szakszerű leírás: Farkasfán “tót rigu”-nak hívták a fenyőrigót. A rigászást Oravecz Ferenc honosította meg Farkasfán. A ma Szentgotthárdhoz tartozó Tótfalváról (Rábatótfalu-Slovenska ves) költözött oda. 1942-ben halt meg 78 éves korában. Apja is rigász volt Tótfaluban. Ő vette meg a többi rigász rigóit és küldte Budapestre a vadkereskedésbe. Onnan továbbították Németországba, Bécsbe, Grazba. Egy madár ára 40 fillér volt. 1 nap 100 madarat is meg lehetett fogni. 40 pengőt kaptak érte. Egy szép öltöny ára akkor 18 forint volt.
Fenyőrigó a neve, mert boróka magján él. Télen lehetett fogni. 1952-ben 25 rigász volt Farkasfán. A környékbeli falvak, ahol rigásztak: Orfalu, Apátistvánfalva, Szakonyfalu, Ritkaháza, Permise, Alsószölnök, Rábatótfalu. Volt olyan tél, hogy 5-600 pengőt is megkeresett egy rigász. Akkor megérte, mert 40-50 fillér volt a napszám. Reggel 5-től 11 óráiga 20-40 rigót lehetett fogni. Egy télen 300-500 darabot. Némelyeknek volt madárkereskedő engedélyük. Az enyüstarisznyát többnyire használt csizmaszárból csinálták. Az enyvesvessző egyik vége vastagabb, szögletes és lyukas pálcika, amiből ferde, vékony nyél nyúlik ki.
Némelyik rigász annyit keresett, hogy az egész család felruházkodott a jövedelemből. Dömötör Sándor 1952-ben saját megfigyelése, valamint Tóka Ferenc 50 éves szegényparaszt, kisbíró és felesége (sz. Soós Mária) 40 éves parasztasszony közlései alapján gyűjtötte az adatokat. (Dömötör Sándor: Adatgyűjtés Farkasfán. 1952. Rigászás. Kézirat a Savaria Múzeumban: K-189. IV.11-15.)
Az tárgyat őrző intézmény vagy magánszemély neve és a tárgy azonosítószáma: Savaria Múzeum 59.1425.1 59.1425.3.1
Irodalom: Pável Ágoston, Rigászás a Vendvidéken és az Őrségben. A Néprazji Múzeum Értesítője, Budapest, 1942. 2. 113-121.
Fájlnév: SM_035 _ A _ 0001.jpg
Felbontás: 300 dpi
Felhasználás korlátozása: Korlátozott
A dokumentálás dátuma: 2019-02-19
Dokumentáló: Mukicsné Kozár Mária

Galéria

Tárgy

Rigászó kalitka és enyvesvesszők tokban Farkasfáról