Üveg hátlapjára temperával festett kép. Jézus a szent sírban. A Dunántúl nyugati sávjában a XVIII. század második felében terjedtek el az üvegfestmények. A katolikus házakban, a sarokpad fölötti szegletben (szentsarok), a fafeszület körül lógtak. Kossics József, a XIX. század első felében írt szlovén nyelvű könyvében, is utal a szentsarokban lévő szentek képeire. „Az első szoba tágasabb, a hátsó szoba szűkebb és tisztább. Itt van a házioltár, vagyis: a feszület, néhány szentnek a képe, akiket az Isten után nagyon tisztelnek az itteniek.”(fordítás)