Iváncon született. Szombathelyen és Sopronban járt középiskolába, majd a pozsonyi királyi filozófiai akadémián tanult. 1790-ben szentelték pappá. 1791-1792-ben káplánként szolgált Iváncon. Elsősorban a magyar nyelvészet területén végzett kutatásai jelentősek. Húsz éven át (1793-1812) tanított a szombathelyi líceumban
1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.
Fő műve a magyar nyelv közel 80 ezres szókészletét tartalmazó gyökszótára (1831). Jelentősége, hogy figyelembe vette az élőnyelvet, a szólásokat, a helyi megnevezéseket.