A szakirodalomba ostffyasszonyfai sáncként bevonult kelta magaslati erődített településen az 1970-es években Károlyi Mária végzett feltárásokat. A lelőhely a Rába árterében fekszik, a Lánka-patak partján, egy halom tetején, melyet ma nagyrészt erdő borít. A nagyjából 25 hektáros lelőhelyet több, kazettás szerkezetű, kőből és földből épült, ácsolt fa szerkezettel ellátott sánc is védte. A fő sánc az 1970-es években 12-13 m széles, 2,5 m magas volt. Ehhez egy 8-10 m széles, 2,5-4 m mély árok tartozott. A település kialakításakor a területen teraszokat hoztak létre. Az oppidumnak két bejárata lehetett, melyeknél fából épült kapuszerkezetet alakítottak ki, és azt két oldalról őrtorony védhette.