A kovácsműhely és a mellette lévő ház a közösség részére felfogadott kovácsnak épült. A község építette a Zala folyó mellé, hogy a kovácsolt anyag lehűtéséhez a víz könnyen elérhető legyen. A ház első lakója Károlyi Antal kovácsmester volt, az utolsó, Károlyi Jenőné 1988-ban halt meg. A ház boronafalú zsúpfedeles, a műhely téglafalú, zsindelytetős. Műemléki helyreállításuk több ütemben történt. Az épületegyüttes jelenleg tájházként működik, a műhely néha napjainkban is használatban van.