Határon átnyúló adatbázis a szlovén-magyar határon átnyúló térség – a szlovéniai Muravidék és a magyarországi Vas megye 120 kiválasztott településének kulturális örökségéről
Levéltári anyag
Lócs (Curiales possessiones Feölsö et Also-Locs) adóösszeírása (Nádasdy-féle összeírás)
dokumentum
gr. Nádasdy Boldizsár, gr. Szunyogh János, Hőgyészi András, Raiter András
1752
papír
Az állami adózás céljából táblázatos formában, latin nyelven készült összeírás. Az adózók neve mellett feltüntették foglalkozásukat, szántóföldjük, rétjük és állatállományuk nagyságát.
Információ a digitalizálás tárgyáról
Település szócikk
Lócs
A település más megnevezése
Louch, Loch, Looch, Losing, Loča
Méretek – leírás
A szélesség kinyitott állapotban értendő.
Terjedelem
5 pagina
Származási/ keletkezési hely
Sopron
Szakszerű leírás
Lócs már a középkorban Felső- és Alsó-Lócsra tagolódott. Felső-Lócs a mai római katolikus templomtól északra, Alsó-Lócs pedig attól keletre helyezkedett el. Az 1752. évi összeírás két külön falut (possessio) említ (!).
Felső-Lócs (majd később Alsó-Lócs is) a 15. században nemesi (kuriális) községgé vált. Az egytelkes nemesek ugyanis – a Mátyás király által bevezetett új adórendszer („füstpénz”) hatására – elküldték jobbágyaikat és földjeiket adómentes nemesi földeknek nyilvánították. 1597-ben Sopron vármegye területén 38 ilyen jobbágytalan nemesi községet tartottak nyilván. A falu lakói nemesemberek voltak, így mentesültek az állami adófizetés alól. Ugyanakkor néhány nem nemesi jogállású személy is élt a községben, akik állami adófizetésre kötelezettek voltak, így összeírták őket.
Jelen összeírás tehát nem tartalmazza Lócs összes családfőjét, hanem csak azokat, akik állami adófizetéssel tartoztak, összesen 23 főt.
Saját házban 9 családfő lakott: 1 negyedtelkes jobbágy és 9 agilis (nőági nemes). Az egyik agilis vargamesterséget (sutor) űzött.
A 4 házatlan zsellér közül 3 szintén kézműipari tevékenységet folytatott: 2 takács (textor) és 1 varga.
A község és a lakosság szolgái/alkalmazottai között mészáros-kocsmárost (lanio et educillator), két juhászt (opilio), gulyást (armentarius), disznópásztort/kondást (subulcus), kocsmáros-kőművest (!) (educillator et murarius sodalis), majorost (villicus), ökörpásztort (boarius), kocsist (auriga) és iskolamestert (ludimagister) találunk.
Feltüntették az egyes személyek birtokában lévő szántóföldek és rétek nagyságát, valamint összeírták állataik (ökör, ló, tehén, sertés, juh, kecske, méh) számát is. Feljegyezték továbbá az egyes iparosok, kereskedők éves hasznát. A táblázatos rész után rövid feljegyzés olvasható a községről.
Az tárgyat őrző intézmény vagy magánszemély neve és a tárgy azonosítószáma
Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (MNL GyMSMSL)
IV.A.14.a. Sopron vármegye adószedőjének iratai. Országos összeírások 1752. Nr. 181.
Irodalom
Soós Imre: A sopronmegyei kurialisták taksája. In: Történetírás 1. (1937) 4. sz. 376–397.
Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976. 205.
Mollay Károly: Sopron vármegye vázlatos története. In: Csatkai Endre (és mások): Sopron és környéke műemlékei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1956. 61, 109.
Herényi István: Adatok Lócs történetéhez. In: Vasi Szemle 56. (2002) 6. sz. 744–752.