---

Szegényparaszti porta Vönöckről

települési örökség

19. század

A Vönöck, Petőfi Sándor u. 4. alatt álló épület a Kemenes-vidék népi építészetének legrégibb rétegét képviselte. 1983-ban elbontották, szabadtéri múzeumba telepítették. Kemenesalja legarchaikusabb népi építészeti emléke ma a Vasi Skanzenben látható. Kétlakásos, tömésfalú zsúpfedeles épület. Homlokzati hosszú-ágasa nagy ritkaságnak számít. Első lakása kémény nélküli füstöskonyhás, a hátsó szabadkéményes.

Információ a digitalizálás tárgyáról

Település szócikk

Vönöck

A település más megnevezése

Vönöczk, Vőnőczk, Woenoeczk, Vönőcz

Fő építőanyag

tömés fal (földfal), zsúptető

Az ingatlan kulturális örökségi egység történetével összefüggő személyek vagy szervezetek

Vönöck, Petőfi Sándor u. 4. (Vasi Skanzen Szombathely, Árpád u. 30.)

Az egység védelmi státusza

Múzeumi gyűjtemény része

Illetékesség

Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum (Vasi Skanzen)

Szakszerű leírás

Vönöckről a Vasi Skanzenbe telepített épület -Kemenesaljai szegényparaszti porta- egy tervezett közösudvar első épülete.
Kemenes-vidék népi építészetének legrégibb rétegét képviseli. Tömésfalú, szoba + konyha egységekből álló kétlakásos épület. Minden helyisége a tornácról (itt gáder) nyílik. Eredetileg mindkét lakás kémény nélkül épült, füstöskonyhás volt. Az első konyhában megmaradt a középen álló téglány alakú kemence. Ennek a tetején főztek. A füst az ajtó melletti füstlukon távozott a tornácra, onnan a padlásra.
A második lakás konyháját az 1800-as évek végén kéménnyel, téglából boltozott szabadkéménnyel látták el.
Az első lakás szobájában szemes csempékből rakott kályha volt, melyet a konyhából fűtöttek. A hátsó szoba kályháját elbontották, helyére téglából készült takaréktűzhely, „rakott sparhelt” épült.
A 20. század elején a módosabb gazdáknál a Kemenesalján is megjelentek a mászókéményes tűzhellyel, kemencével, sütőkkel rendelkező tüzelőkombinátok. A szegényebb háztartásoknál megmaradtak a szabadkémények, de az alattuk lévő tűzhelyeket -főként az I. Világháború után- már csak kenyérsütésre, aszalásra használták. A főzés a szobákba kerülő tégla takaréktűzhelyeken, vagy hordozható „csikótűzhelyelyen” történt.
A Vönöcki Ház zsúpteteje elől kontyolt, hátul oromzatos, melyet a függőleges felületre kötött zsúpkévék zárnak. A függőleges zsúporomzatok a Kemenesalja számos falujában előfordultak. Gyakran utcafronton is alkalmazták, de a téglaoromzatos, falazott kerítésű házak mellett a szegénységet jelentették.
A ház legnagyobb különlegessége a tetőszerkezet. Egy természetes görbületű fa segítségével kontyolt tetőhöz tudtak homlokzati hosszúágast alkalmazni. A fal elé ásott ágasfa a fal magasságág egyenes, onnan a tető alá hajolva a padlástérben tartja a felső szelement. Nagyon ritka megoldás. A néprajzi szakirodalom alig ismer példát hosszúágas kontyolt tetőhöz való alkalmazásához.

Irodalom

A Nyugat-Dunántúl népi építészete. Szentendre-Szombathely 1995.

Fájlnév

SM_124_C_0001.jpg; SM_124_C_0002.jpg; SM_124_C_0003.jpg

Felbontás

300 dpi; 300 dpi; 300 dpi

Felhasználás korlátozása

Korlátozott

A dokumentálás dátuma

2019-12-09

Dokumentáló

Nagy Endre

Galéria

---

Az anyagok felhasználásnál kötelező a forrás (www.documenta-pannonica.hu), valamint az eredetit őrző intézmény vagy személy feltüntetése.